Mint kiderült, Rab Beatrix a "felbújtó" volt, férje, Almási László alkotta a verseny eleje óta egyik legnépszerűbb, s jelenleg is a vezető helyen álló, konyhaszekrényt.
Íme a mű egy kis része:
.jpg)
Így készült a konyhabútor:
"Egyedi elrendezésű konyhánkba szerettünk volna olcsó és egyedi konyhaszekrényt, ami minden kis helyet kihasznál.A korpuszokat készen összeválogattuk egy lakberendezési áruházban, az ajtókat pedig a férjem készítette, az én ötleteim alapján. A konyha felőli részen beépítettük a mosogatógépet, sütőt, a nappali felőli oldalon pedig a sarkot kihasználva, a bárszekrény közelében beépítettük az italhűtőt.A faanyagot egyébként a Zatik faáruházban vásároltuk!"
Szavazni IDE kattintva lehet, és a konyhabútorról készült többi képet is a linkre kattintva érik el!
Felhívásunkra jelentkezve, a konyhabútor megálmodója és kivitelezője így számol be a barkácsolásról:
A konyhaszekrény története,
amit a feleségem nem csak megálmodott, hanem barkácsversenyre is benevezett…
Mindenkitől bocs, hogy messziről indítok, de úgy érzem: 30 évet vissza kell mennem az időben ahhoz, hogy teljes képet kaphassatok munkánkról.
Szóval valamikor a nyolcvanas évek elejét írtuk, amikor megkaptam életem első elégtelen osztályzatát: nem matekból, nem is magyarból, hanem TECHNIKÁBÓL (bár akkor még gyakorlati foglalkozásnak nevezték)! A dolog úgy történt, hogy barkácsolnunk kellett fából (ha jól emlékszem, valami egyszerű alátétet), és nekem még a szögelés is komoly kihívást jelentett. Ekkor döntöttem úgy, hogy az én barkácsmesteri pályafutásom itt be is fejeződött… nem igazán érdekeltek a kézügyességet igénylő dolgok, és persze szakmát is ennek jegyében választottam, jó messze az asztalos mesterségtől…
… A „kézműves ipar” nem is igazán érdekelt egészen 2008-ig, amikor építkezni kezdtünk: és biz’ a pénzünk gyorsabban fogyott, mint az álmaink. Szerettük volna, ha a mi konyhánk különleges, egyedi és praktikus lenne, ezért ennek jegyében kezdtük járni a bútorboltokat, asztalosműhelyeket. Sokszor már a terveinkre is azt a választ kaptuk, hogy „ilyen egyedi méretekkel, ilyen elrendezésben nem, vagy csak igen drágán lehet bútort készíteni!” Aztán több, sokszázezres árajánlat és csalódás után jött feleségem ötlete: „Nem kell ide mester, te fogod megcsinálni!”
Persze először nagyon megijedtem, és mondtam is, hogy sok olyan dolog van, amiben jó vagyok, ez viszont nem fog menni. De ő csak biztatott... aztán – áttekintve még egyszer az árajánlatokat, és látva, hogy a legkedvezőbb is többhavi fizetésembe kerül – mégis belevágtam.
Azt már az elején tudtam, hogy a szekrényvázzal (korpusszal) nem érdemes kínlódni, így a vázat lapra szerelten megvásároltuk, és itthon már csak össze kellett szerelni. Megdöbbentő volt számomra, hogy majdnem 100 ezer forintot spóroltunk azzal, hogy nem egyedileg készíttettük el!
A váz összeállítása után a szekrényre frontlapokat szereltem, amelyek a legolcsóbb bútorlapból és 10x10-es akciós csempéből készültek. A burkolólapokat sima szilikon tömítővel ragasztottam fel (először rám akarták sózni a drága ragasztót, de egy próbaragasztás után úgy döntöttem, hogy az 500 forintos szaniter-szilikon tökéletes lesz…) és bizony idén nyáron már 2 éve, hogy szilárdan állnak ott, ahova kerültek.
A munkalapnál a frontlapok elkészítéséhez hasonló technológiát alkalmaztam azzal az eltéréssel, hogy csempék helyett ütésálló (szintén akciós ;-)) 10x10-es kerámia lapokat használtam, amelyek jól bírják a húsklopfolást! Kalkulációink szerint a munkalapon is legalább 10 ezret spóroltunk!
És végül elkészültek a szekrényajtók és fiókelőlapok, amelyekhez egy szlovákiai skanzen parasztházában indult be feleségem kreativitása. Ez a feladat jelentette a legnagyobb kihívást, ehhez volt szükségem a legkitartóbb biztatásra. Itt már nem csak mérni, hanem (viszonylag) pontosan vágni, csiszolni, csavarozni, fúrni és festeni kellett! Ajaj… gondoltam, mégis nekivágtam, hiszen a szükség nagy úr!
Sógorom segítségével akadtam rá a Zatik Faáruházra (sógi szavaival élve „ez egy fa-kánaán, ott vörösfenyő fűrészárut is lehet kapni”), ahol megfelelő tervezés után megvettem a szárított, gyalult borovi fenyődeszkákat. Ezután az alapanyagot – egy barkácsolós rokonunk műhelyében – egy rögzített körfűrész segítségével méretre vágtam, majd egy sablon felhasználásával legyártottam a „Z”-k keresztszárát. Az összeszereléshez fekete gipszkarton csavarokat alkalmaztam. A csavarfejek helyét állványos fúróval előfúrtam, így az összeszereléskor nem szakadt be a fa.
Ja és persze a felületkezelés! Erről majd elfeledkeztem: delta csiszolóval nekiestem a deszkáknak, azután pedig vizes lazúrral, két rétegben, egy Schuller cérna-hengerrel lekentem (nehogy elhiggyétek, hogy a lazúr csak ecsettel hordható fel, a hengerezés szebb és sokkal olcsóbb eredményt ad!), majd összeszerelés után finom csiszolópapírral még egyszer átdörzsöltem azért, hogy bútorszerű felületet kapjak.
A szekrényajtókat sima, fekete bútorpánttal rögzítettem – ez a feleségem kívánsága volt –, de természetesen megoldható lett volna a kivető-pánt alkalmazása is.
Mindennel együtt a 18 ajtó és a 10 fiókelőlap 35 ezer forintból megvolt, természetesen a fogantyúkat is akciósan vettük! Ehhez jött a korpusz és a fiókok költsége, a munkalap és az előlapok ára, de az utolsó csavar árát is beszámítva, kiadásunk nem haladta meg a 230 ezer forintot!
A konyhaszekrény elkészítése több tanulsággal is szolgált számomra. Először is: BARKÁCSOLNI NAGYON JÓ! Sokszor azért nem vágunk bele valaminek az elkészítésébe, mert kishitűek vagyunk. Másodszor: nyugodtan szabad kísérletezni! Lehet, hogy egy előszörre lehetetlennek tűnő, furcsa ötlet kivitelezve nagyszerű munkát eredményez. Harmadszor: szabad megfogadni rutinosabb barkácsolók tanácsát! Azt hiszem, még mindig szenvednék a pontos méretekkel és az összeszereléssel, ha a feleségem keresztapja nem mutatja meg, hogy mi az a sablon, és nem kölcsönöz számomra körfűrészt, állványos fúrót; köszönet érte ezúton is!
…és ha egyszer egy üzlet beindul: a konyhaszekrény óta már egy csomót barkácsoltam: ajtót és dohányzóasztallá avanzsált katonai ládát antikoltunk, lambériát szereltem, csináltam egy elválasztófalba épített akváriumot a fürdőszobába, összeraktam deszkákból egy gardróbot, gipszkarton oszlopot gyártottam falfülkékkel feleségem szobrainak; no és a „legfontosabb”: kiegészítettem a bárszekrényemet pohártartó sínekkel, kihúzható italasztallal is… lehet, hogy be fogom ezeket is nevezni… ;-)
Almási László
Almási László több képet is küldött, melyen készülő vagy már elkészült munkáit láthatjuk.
Aki kíváncsi a többi remekműre, az IDE kattintva megtekintheti a képeket.
Akit érdekel, mi, hogyan készült, írjon és biztosan választ és segítséget kap!
