Lezárult a játék, a győztesek pedig ünnepélyes díjátadón vehették át megérdemelt jutalmukat!
A díjátadóról ide kattintva olvashatnak bővebben!
A díjátadón készült képeket tekintsék meg facebook oldalunkon, ahol egyúttal lájkolják is az oldalt!
A feltöltött képekből nyílt kiállítást november 19-ig tekinthetik meg a budapesti Zatik Faáruházban, a 1185 Budapest, Üllői út 829 címen!
A társadalmi szerepvállalás jegyében:
a borravaló a gyerekeké!
A Zatik Kft munkatársai nem fogadnak el borravalót a pénztárnál.
Arra kérik a vásárlót, ha borravalót szeretne adni, azt inkább dobja be az erre a célra kihelyezett gyűjtőládába.
Ezt a pénzt minden év végén eljuttatjuk egy rászoruló szervezetnek.
Az előző évben Budapesten a SOFI Életjel Alapítványának ajánlottuk fel az évben összegyűlt pénzt.
A gyerekek hálájuk jeléül egy meglepetéssel készültek felénk, ami nagyon megható volt számunkra. A levél most is megtekinthető a Zatik Faáruház budapesti áruházának pénztáránál.
Kíváncsi a folytatásra? Kattintson ide, hogy elérje teljes cikkünket!
Szondi László egy teljesen egyedülálló technológiát alkalmazott, amikor elkészítette a barkácsversenyre is benevezett világító fafényképeket. Tudomása szerint nem is alkalmazta ezt a techinkát rajta kívül még senki más!
Íme:
A Táncos című kép:
megvilágítva:
.jpg)
világítás nélkül:
Így készült:
"Az elv nagyon egyszerű: a vékony fa lemez (1-2 mm) erős fénnyel átvilágítható. Ahol a réteg vastagabb ott sötétebb lesz, ahol vékonyabb, ott világosabb. A fénykép, megfelelő szoftverrel átalakítható olyan módon, hogy CNC számára emészthető legyen. Tehát a kép legsötétebb részeinél a fa vastagsága kb. 1,5 mm, a legvilágosabb részeknél 0,1-0,2 mm. Az elérhető felbontást a szerszám (gravírtű) csúcsának mérete határozza meg, tapasztalatok alapján 100-120 dpi simán előállítható, ami már élvezhető képet ad. Egy kép "kimarása" mérettől és a bonyolultságtól függően 2-4 óra. A keretbe be van építve a világítás (30-50 nagy fényerejű LED), ami egy sima dugasztápról (12V) üzemeltethető. Fogyasztása jelentéktelen, 1-2W. Éjszakai fénynek is alkalmas."
További képeket megtekinteni és szavazni IDE KATTINTVA lehet!
Szondi László így vall magáról:
Nem vagyok igazából fanyűvő, (hobby szinten CNC-ket építgettem, gépész
lévén) csak megpróbáltam néhány fából készült dolgot csinálni, olyat
amit más nem csinál. Vagy nem gazdaságos (túl munkaigényes), vagy nem
"gyártható" szériában.
További munkáit saját weboldalán itt tekinthetik meg!
Szentgyörgyi Pál a napokban nevezett be a versenybe egy fából készült hintalóval.
Ezért készített hintalovat Pál:
"Maradandót szerettem volna alkotni, ami több generáción át,nem csak emlék marad. Tölgy fára gondoltam ami szép és nemes anyag. Nem utolsó az alapanyag nem kerül sokba ,csak kevés munka szükséges hozzá. Bárki könnyedén megcsinálhatja másfajta fafajból is "
További képeket megtekinteni Szentgyörgyi Pál munkájáról és szavazni, ide kattintva lehet.
A hintaló újabb kivitelben is elkészült Pál barkácsolása nyomán.
Erről is kaptunk néhány fotót a versenyzőtől:
Pál még egy barkácsművel benevezett játékunkba, ami nem más, mint egy szék-létra.
"A funkciója forradalmian megkönnyíti a tulajdonosát a háztartásban. Ha elfárad,leül. Ha magasra kell rakodni, felmegy a négy fokos létrán. Ha váratlan vendég jön,pillanatok alatt vendégmarasztaló székre pihenhet."
Szavazási lehetőség és még több kép a szék-létráról ide kattintva érhető el.
A következő történet jó példa arra, miért célszerűbb megbízható, évek óta stabil cégektől vásárolnunk.
A póruljártak bizonyára ebben csak megerősíteni tudnának....
A cikk a nyílászáró-csalásról ide kattintva olvasható.
Önök ne essenek hasonló csapdába, csak megbízható helyről vásároljanak!
Azt még nem tudjuk, ki lesz a Barkácsmester, az azonban biztos: Zalakaroson pihenhet másodmagával, gyönyörű környezetben...
A nyertes nyereménye a Zalakarosi Aqvatherm hotelben:
Két fő részére, két éjszaka:
félpanzióval
wellness használattal ( finn szauna, infra szauna, gőzfürdő, feszített víztükrű masszázsmedence, vödrös élményzuhany )
1 x kerékpár vagy minigolf használattal
Mint kiderült, Rab Beatrix a "felbújtó" volt, férje, Almási László alkotta a verseny eleje óta egyik legnépszerűbb, s jelenleg is a vezető helyen álló, konyhaszekrényt.
Íme a mű egy kis része:
.jpg)
Így készült a konyhabútor:
"Egyedi elrendezésű konyhánkba szerettünk volna olcsó és egyedi konyhaszekrényt, ami minden kis helyet kihasznál.A korpuszokat készen összeválogattuk egy lakberendezési áruházban, az ajtókat pedig a férjem készítette, az én ötleteim alapján. A konyha felőli részen beépítettük a mosogatógépet, sütőt, a nappali felőli oldalon pedig a sarkot kihasználva, a bárszekrény közelében beépítettük az italhűtőt.A faanyagot egyébként a Zatik faáruházban vásároltuk!"
Szavazni IDE kattintva lehet, és a konyhabútorról készült többi képet is a linkre kattintva érik el!
Felhívásunkra jelentkezve, a konyhabútor megálmodója és kivitelezője így számol be a barkácsolásról:
A konyhaszekrény története,
amit a feleségem nem csak megálmodott, hanem barkácsversenyre is benevezett…
Mindenkitől bocs, hogy messziről indítok, de úgy érzem: 30 évet vissza kell mennem az időben ahhoz, hogy teljes képet kaphassatok munkánkról.
Szóval valamikor a nyolcvanas évek elejét írtuk, amikor megkaptam életem első elégtelen osztályzatát: nem matekból, nem is magyarból, hanem TECHNIKÁBÓL (bár akkor még gyakorlati foglalkozásnak nevezték)! A dolog úgy történt, hogy barkácsolnunk kellett fából (ha jól emlékszem, valami egyszerű alátétet), és nekem még a szögelés is komoly kihívást jelentett. Ekkor döntöttem úgy, hogy az én barkácsmesteri pályafutásom itt be is fejeződött… nem igazán érdekeltek a kézügyességet igénylő dolgok, és persze szakmát is ennek jegyében választottam, jó messze az asztalos mesterségtől…
… A „kézműves ipar” nem is igazán érdekelt egészen 2008-ig, amikor építkezni kezdtünk: és biz’ a pénzünk gyorsabban fogyott, mint az álmaink. Szerettük volna, ha a mi konyhánk különleges, egyedi és praktikus lenne, ezért ennek jegyében kezdtük járni a bútorboltokat, asztalosműhelyeket. Sokszor már a terveinkre is azt a választ kaptuk, hogy „ilyen egyedi méretekkel, ilyen elrendezésben nem, vagy csak igen drágán lehet bútort készíteni!” Aztán több, sokszázezres árajánlat és csalódás után jött feleségem ötlete: „Nem kell ide mester, te fogod megcsinálni!”
Persze először nagyon megijedtem, és mondtam is, hogy sok olyan dolog van, amiben jó vagyok, ez viszont nem fog menni. De ő csak biztatott... aztán – áttekintve még egyszer az árajánlatokat, és látva, hogy a legkedvezőbb is többhavi fizetésembe kerül – mégis belevágtam.
Azt már az elején tudtam, hogy a szekrényvázzal (korpusszal) nem érdemes kínlódni, így a vázat lapra szerelten megvásároltuk, és itthon már csak össze kellett szerelni. Megdöbbentő volt számomra, hogy majdnem 100 ezer forintot spóroltunk azzal, hogy nem egyedileg készíttettük el!
A váz összeállítása után a szekrényre frontlapokat szereltem, amelyek a legolcsóbb bútorlapból és 10x10-es akciós csempéből készültek. A burkolólapokat sima szilikon tömítővel ragasztottam fel (először rám akarták sózni a drága ragasztót, de egy próbaragasztás után úgy döntöttem, hogy az 500 forintos szaniter-szilikon tökéletes lesz…) és bizony idén nyáron már 2 éve, hogy szilárdan állnak ott, ahova kerültek.
A munkalapnál a frontlapok elkészítéséhez hasonló technológiát alkalmaztam azzal az eltéréssel, hogy csempék helyett ütésálló (szintén akciós ;-)) 10x10-es kerámia lapokat használtam, amelyek jól bírják a húsklopfolást! Kalkulációink szerint a munkalapon is legalább 10 ezret spóroltunk!
És végül elkészültek a szekrényajtók és fiókelőlapok, amelyekhez egy szlovákiai skanzen parasztházában indult be feleségem kreativitása. Ez a feladat jelentette a legnagyobb kihívást, ehhez volt szükségem a legkitartóbb biztatásra. Itt már nem csak mérni, hanem (viszonylag) pontosan vágni, csiszolni, csavarozni, fúrni és festeni kellett! Ajaj… gondoltam, mégis nekivágtam, hiszen a szükség nagy úr!
Sógorom segítségével akadtam rá a Zatik Faáruházra (sógi szavaival élve „ez egy fa-kánaán, ott vörösfenyő fűrészárut is lehet kapni”), ahol megfelelő tervezés után megvettem a szárított, gyalult borovi fenyődeszkákat. Ezután az alapanyagot – egy barkácsolós rokonunk műhelyében – egy rögzített körfűrész segítségével méretre vágtam, majd egy sablon felhasználásával legyártottam a „Z”-k keresztszárát. Az összeszereléshez fekete gipszkarton csavarokat alkalmaztam. A csavarfejek helyét állványos fúróval előfúrtam, így az összeszereléskor nem szakadt be a fa.
Ja és persze a felületkezelés! Erről majd elfeledkeztem: delta csiszolóval nekiestem a deszkáknak, azután pedig vizes lazúrral, két rétegben, egy Schuller cérna-hengerrel lekentem (nehogy elhiggyétek, hogy a lazúr csak ecsettel hordható fel, a hengerezés szebb és sokkal olcsóbb eredményt ad!), majd összeszerelés után finom csiszolópapírral még egyszer átdörzsöltem azért, hogy bútorszerű felületet kapjak.
A szekrényajtókat sima, fekete bútorpánttal rögzítettem – ez a feleségem kívánsága volt –, de természetesen megoldható lett volna a kivető-pánt alkalmazása is.
Mindennel együtt a 18 ajtó és a 10 fiókelőlap 35 ezer forintból megvolt, természetesen a fogantyúkat is akciósan vettük! Ehhez jött a korpusz és a fiókok költsége, a munkalap és az előlapok ára, de az utolsó csavar árát is beszámítva, kiadásunk nem haladta meg a 230 ezer forintot!
A konyhaszekrény elkészítése több tanulsággal is szolgált számomra. Először is: BARKÁCSOLNI NAGYON JÓ! Sokszor azért nem vágunk bele valaminek az elkészítésébe, mert kishitűek vagyunk. Másodszor: nyugodtan szabad kísérletezni! Lehet, hogy egy előszörre lehetetlennek tűnő, furcsa ötlet kivitelezve nagyszerű munkát eredményez. Harmadszor: szabad megfogadni rutinosabb barkácsolók tanácsát! Azt hiszem, még mindig szenvednék a pontos méretekkel és az összeszereléssel, ha a feleségem keresztapja nem mutatja meg, hogy mi az a sablon, és nem kölcsönöz számomra körfűrészt, állványos fúrót; köszönet érte ezúton is!
…és ha egyszer egy üzlet beindul: a konyhaszekrény óta már egy csomót barkácsoltam: ajtót és dohányzóasztallá avanzsált katonai ládát antikoltunk, lambériát szereltem, csináltam egy elválasztófalba épített akváriumot a fürdőszobába, összeraktam deszkákból egy gardróbot, gipszkarton oszlopot gyártottam falfülkékkel feleségem szobrainak; no és a „legfontosabb”: kiegészítettem a bárszekrényemet pohártartó sínekkel, kihúzható italasztallal is… lehet, hogy be fogom ezeket is nevezni… ;-)
Almási László
Almási László több képet is küldött, melyen készülő vagy már elkészült munkáit láthatjuk.
Aki kíváncsi a többi remekműre, az IDE kattintva megtekintheti a képeket.
Akit érdekel, mi, hogyan készült, írjon és biztosan választ és segítséget kap!
Pinkova Mihály egy ötletes fából készült csillárral nevezett be a Zatik Magyar Barkácsmester versenybe.
.jpg)
A csillár így készült:
"2 db 3m-es előre forgácsolt farúdból készült. Papíron kiszerkesztettem a lámpát, majd készítettem egy 120o-os sablont a hatszög alakhoz. A darabok végeit lekerekítettem, majd egymáshoz szögeltem őket. A foglalat egy régi lámpából származik. Készítettem köré egy 4 db 20mm-es deszkából kivágott gyűrűkből összeragasztott díszfoglalatot, amelynek alakját reszelővel, és csiszolópapírral finomítottam. A csillárt a kábel tartja, amelyre esztétikai szempontok miatt ráfűztem egy 25cm-es bambuszrudat. A hatszög felső sarkaiba menetes kampókat tettem, amelyekbe madzagot fűztem, ezzel rögzítettem a lámpatestet a foglalathoz. Ezután egy függöny anyagból készült patentos huzattal vontam be a lámpát."
Ha Önnek megtetszett Mihály alkotása,IDE kattintva is szavazhat rá! Az oldalon a többi kép is megtekinthető!
Mit tudhatunk az alkotás készítőjéről, Mihályról?
Gépészmérnök vagyok, sokat barkácsolok, ha bonyolultabb dolgot kell megvalósítani, akkor általában gépen előre kiszerkesztem, amit elképzeltem. Világító tükörtől kezdve garázstetőig nagyon sokféle dolgot készítettem, illetve építettem újjá különféle anyagokból. Nagyon szeretek barkácsolni, ha otthon valami elromlik, általában én szoktam megjavítani.
Ezt a lámpát a barátnőmnek készítettem. Ő megálmodta, én pedig megterveztem, majd összeállítottam.
Szavazzon rám, mert megérdemlem!
Mozsár András előtetőt készített saját házukhoz. Igazán lelkes barkácsoló, reméljük, ha befejezi a munkát, akkor is meglep bennünket néhány képpel.
Az előtető:
Mozsár András beszámolója az előtető elkészítéséről:
"Megvettük a faanyagot és a feleségemmel kettesben nekiálltunk.A függőleges gerendákat tettük a helyére először az ajzathoz rögzítettük,majd a tartó gerendát furtuk a falhoz.Ezután áthidaltuk utána a meglévő tetőnkhöz lerögzítettük ,hogy folyamatos legyen a tető.Mivel szerettünk volna egy kis tároló padlást ezért lelambériáztuk a födémet.Majd a tetőt készítettük el a tetőlécekkel,fóliáva és cseréppel. Még nem készült el teljesen,mivel csak szabadidőmben készítgetem.Hátra van még a kis padlás oldalfalának bezárása és a bádogozás.Minden faanyagot én vágtam méretre és csiszoltam fel.Nem vagyok szakavatott, de szerintem egész jól sikerült."
További képek és szavazási lehetőség a ITT.
Felhívásunkra, miszerint szívesen írunk pár sort a blogon is a versenyzőkről András jelentkezett elsőként, ezért az ő levelét olvashatják elsőként az érdeklődők:
Mozsár András vagyok, egy 3 gyermekes édesapa.A teraszunkon lévő előtetővel pályáztam a versenyen.Már kaptam is a pofonokat érte.Pedig a hírlevelükben az szerepel lehet amatőr is a páyázó,a lényeg,hogy fából alkosson valamit.Én nagyon büszke vagyok a munkámra,bár még nincsen befejezve,és ,ha így haladok sajnos idén nem is fogom tudni befejezni.A fényképek sem sikerültek túl jól sajnos.Nagyon sütött a nap teraszunkra és elviselhetetlen volt, ezért találtam ki, hogy megcsinálom a tetőt. Szakemberre sajnos nincs elég pénzünk, de feleségem bíztatására kezdtem neki én.Mivel rengeteget dolgozom, így nagyon kevés időm jut rá,és még az anyag is elfogyott időközben, így várat magár a befejezés. A lakásban is szoktam "barkácsolni "de csak kisebb dolgokat, pl egy függöny karnis felrakás vagy egy polc felrakása a falra :)Ez volt az első ilyen nagy barkácsolásom:)Nagyon jókat pihenünk a félkész tetőnk alatt, még ha esik is az eső:)
Köszönöm
Üdvözelttel
Mozsár András
Köszönjük András bemutatkozását, várjuk a többi nevező írását is.
sok sikert és tisztességes versenyt kívánva mindenkinek!
Már két hete zajlik a Zatik Magyar Barkácsmester verseny. Számtalan érdeklődő és megannyi lelkes barkácsoló vesz részt a játékban.
A verseny meghirdetésekor nem is gondoltuk, milyen kreatív, ötletes, mutatós darabokkal pályáznak majd a barkácsolás szerelmesei.
A verseny egyre izgalmasabb, hiszen a kerti játéktól az asztalon át a saját készítésű gitárig megannyi művel neveztek már be az érdeklődők, s annyi tehetséges munkát láthatunk, hogy bizony nehéz a döntés.
Most megadjuk a lehetőséget a versenyzőknek, hogy pár szóban a blogon is bemutatkozzanak, ha szeretnének!
A marketing@zatik.hu e-mail címre írva küldhetnek a nevezők pár sort magukról, vagy néhány fotót, amit mi megjelenítünk blog oldalunkon is! Aki szeretné, hogy jobban megismerjék ne késlekedjen!
A versenyre október 31-ig folyamatosan lehet nevezni, de a szavazás miatt érdemes minél előbb feltölteni a képeket, illetve a folyamatos nyeremények miatt is:
- havonta kisorsolunk egy 10.000 Ft-os vásárlási utalványt a nevezők között
- havonta kisorsolunk egy 5.000 Ft-os vásárlási utalványt a szavazók között
Az első sorsolás időpontja: 2010. augusztus 16.
A verseny fődíja egy két személyes wellness hétvége félpanziós ellátással! további nyereményeinkről a www.zatik.hu oldalon olvashatnak, a barkácsverseny felhívásra kattintva.
Rövid beszámoló a versenyről....
Már 5-en versenybe szálltak a Zatik Magyar Barkácsmester cím elnyeréséért és a vele járó két fős wellness hétvégéért félpanzióval és a maximum 100 ezer forintos vásárlási utalványért (ha a faanyag nálunk került a műhöz megvásárlásra és ezt számlával igazolni tudja a nyertes)
A szavazók között is minden hónapban kisorsolunk egy 5000 Ft-os vásárlási utalványt, a munkájukat feltöltők pedig a végső díjazáson túl minden hónapban egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt kaphatnak!
Megéri játszani, jelentkezz MOST!
Ha valami nem tetszik, azt könnyebben kifejezzük, mint a pozitív véleményünket. Ezért is tartom nagy dolognak, amikor egy-egy vásárló leírja a Zatikkal kapcsolatos kellemes tapasztalatát. Hetente több kedves vásárlói levél is érkezik, e heti kedvencem a következő:
„Barátnőm (aki a szomszédasszonyom, ahol lakom) mesélte, hogy a gyereknapi rendezvény hatására bement hozzátok vásárolni a múlt héten. Most költözik nagyobb lakásba, és keresett a fal éleihez lécet. Bement a Praktikerbe és kb. 30.000.- Ft-ból tudta volna megvenni az anyagot, amikor eszébe jutott, hogy nem rég volt egy klassz gyereknapi rendezvényen a Zatik Faáruházban. Gyorsan be is kanyarodott hozzátok, ahol teljesen lenyűgözte az értékesítő segítőkészsége és kedvessége (Tamás szolgálta ki), meg is vette az összes anyagot, ráadásul jóval olcsóbban, mint máshol tudta volna! Eldöntötte, hogy ezentúl minden faanyagot, amire szüksége lesz nálatok fogja megvásárolni (szeretne virágládákat készíteni, stb.)! Nekem megköszönte, hogy elhívtam a gyereknapra, mert előtte nem tudott az áruházról, de most már törzsvásárlótok lesz!”
E kedves sorok után nincs is más dolgom, mint mellékelni egy képet Tamás kollégámról! (aztán csak bírja ki a szerver a hirtelen megugró látogatottságot...)
Kevés olyan megfejthetetlen és örökké kutatott kérdés létezik, mint az érzelmek világa. Számtalan felosztás és kategória született már az érzelmek vizsgálata során, de bármilyen szemszögből is vizsgáljuk, igazából két féle érzelem van: az egyik, amelyik kellemes érzetet, jól eső érzést vált ki belőlünk, a másik, pedig amelyik nem esik jól, kellemetlen. Érzelmeket társítunk egy adott szituációhoz, egy élethelyzethez, egy másik személyhez. Érzéseket vált ki belőlünk, amit önmagunkról gondolunk, s mindezt kivetítjük egész életünkre, mindennapi cselekedeteinkre.
Ha a minket körülvevő közeg befolyásolja érzelmi világunkat, miért ne befolyásolhatnák direkt módon ezt mi magunk is?
Mindannyian tapasztalhattuk már, ha idegesek, ingerültek, feszültek vagyunk, egy nagy séta a zöldben, egy parkban vagy egy erdőben, kitisztítja a gondolatainkat, pozitív életenergiával áraszt el. Mindez nem véletlen: sokak szerint a fák gyógyító energiával rendelkeznek. A friss levegő jó hatással van elménkre, a zöld szín nyugtat. Ha behunyod a szemed és elképzeled: magas, erőtől duzzadó, lombos fák között sétálsz, résnyire bekandikál a nap meleg sugara, mit érzel? Engem mosolyra csábít…kellemes érzéssel tölt el, talán eszembe jut egy korábbi erdőben tett sétám, s arra vágyom: bárcsak újra ott lehetnék.
Kutatók szerint, minden fa más-más gyógyító hatással rendelkezik. A fűz enyhíti a depressziós tüneteket, a tölgy erősíti a pozitív tulajdonságokat, a fenyő nyugtató hatású, a hárs az érzelmi problémákat enyhíti, a cseresznye pedig, úgy tartják, a szerelmesek fája.
Ha nem lehetünk mindig a természetben, próbáljuk meg minél több fával, fából készült bútorral, dísztárggyal körül venni magunkat. A valódi természet adta érzések felülmúlhatatlanok, de ha fabútorok között élünk, mindenképp kellemes környezetet varázsolunk magunknak, ahol életérzésünk is sokkal jobbá válik.
Próbáld ki: vidd haza a természetet.
Gyereknapi rendezvényt tartottunk a budapesti áruházunkban. Másfél hónapos munka előzte meg a május 30-i gyereknapot. Szerettünk volna egy igazán kellemes napot a gyerekeknek, szüleiknek, a környéken élőknek, a vásárlóinknak. Úgy érzem sikerült, sok száz elégedett arc és mosolygó szempár volt a visszaigazolás. De azt nem hittem, hogy mi magunk olyan visszaigazolást kapunk, ami pár napja az asztalomon várt:
.jpg)
A gyerknapi rendezvényünkről:
Mindenki blogozik. A szomszéd, a közértes, a kismama, a tini, a szerelmes, a szenvedő, az elvált, a házas, a barát, az ellenség, a gyerekem, az anyám. Mert ez az új irány. Kommunikálj! Miért is? Mert társas lény vagy és szükséged van rá. Akarod, hogy tudjanak rólad, és tudni akarsz másokról. Behúzod a sötétítőt, de résnyi lyukat hagysz....
Miért legyen blogja egy faáruháznak? Mondhatni jogos felvetés....De ha érdekel a háttér, ha imádsz és itt elmondanád, ha utálsz és most felsorolhatod a problémáid, akkor megint más, nem?
Ha kérdezni akarsz.... ha vitázni.... ha csak csendes megfigyelőként olvasnál...rajta! Én vevő vagyok rá!
Csak írj és én írok....
